„Képzeld, Málnának azonnal végig kellett olvasni a könyvet. Utána meg játszott, és hallom, hogy Lili baba hallássérült, ez a segítő cicája. Épp egy cicafigurát talált.” (egy nagymama)
„Nem tudom emlékszel-e még rám. Csenge vagyok a Gyermekek Házából. Osztálytársaimmal együtt én is segítettem Kukunak és Nyafinak a vizsgában. Marietta mutatta a Kukuról szóló könyved! Nagyon tetszett, hogy Kuku története ilyen módon is meg lett örökítve. Képzeld, én is írtam egy könyvet, természetesen nem kinyomtatott formában a kutyámról, Charlie-ról. Kuku is szerepel benne.” (egy általános iskolás kislány)
„Eszter, Anna a könyvedet a kórházba jövetel napján kapta meg. Ez a kedvence most. Köszönjük!” (egy kétéves kislány anyukája)
„…Csak egy gyors helyzetjelentést szeretnék adni a könyv használatával kapcsolatban. Tegnap este, miután túl voltunk a már megkezdett könyv adott fejezetén, neki kellett fognunk a Kuku történetnek is! Nagyon élvezték! A szálloda igazgatónős történet után hagytuk abba. Utána még kérdeztek sokat, hallássérülésről, arról, hogy ez egy valós történet-e, Kuku barátairól… Utána megmutattam nekik a facebookon rólatok fellelhető képeket is. Imádták! Köszönöm a könyvet és az élményt, amit általa kapunk!” (két óvodás kisgyermek édesanyja)
„Gratulálok a remek kis könyvhöz. Nagyon élveztem. El fogja olvasni a két nagy unokám, a kicsinek meg én olvasom majd fel.” (egy nagymama)
“A 29 hónapos Dávid meseolvasás közben éppen azt próbálja ki, hogy milyen lehet nem hallani. A következő okos kérdése Enikővel, egy vakvezető kutya gazdájával kapcsolatos volt:
– Miért alszik ez a lány?
– Enikő nem alszik, hanem nem lát – mondták neki.
– Akkor majd én felébresztem és látni fog! – érkezett a válasz.” (egy gyógypedagógus hallgató)
„Láttam a könyvedet Apáéknál és annyira nagyon klassz! Gratulálok! Nagyon nagy dolog, hogy sikerült összehoznod és azon túl, hogy a gyerekek imádják, még tanulni is tudnak belőle és a hozzáállásukon is sokat tud változtatni.” (egy fiatal hölgy)
A négyéves Marci megjegyzése a szomszédban lakó Roxy kutyának, őszinte sajnálattal: „Sajnos, Te csak egy juhászkutya vagy, nem segítőkutya.” (egy egyesületi önkéntes beszámolója)
„Köszönjük szépen a Kuku és barátait! Boldinak nagyon tetszik, már tudja mondani, hogy Ku-ku. És persze gratulálunk, nagyon szép lett a könyv.” (egy másféléves kisfiú édesapja)
„A 4,5 éves fiamnak tetszett a könyv. Rögtön kétszer kellett elolvasni neki. Másnap nézte a képeket, sorolta a kutyákat: ő hallássérült-segítő, ő vakvezető, ő testsérült-segítő (mozgássérült-segítő).” (egy édesanya)
„Megkaptam a Kuku és barátai című könyvet, és mondhatnám, szenzációs. Kötelező olvasmánnyá kellene tenni. Azóta többedszerre olvassuk az unokáimmal (6-12 é), mindegyik nagyon élvezi. Csak ismételni tudom, kötelező olvasmánnyá tenném az elemiben.” (egy nagymama)
„Köszönöm a könyvet, el is olvastam tegnap, amíg vártam az audiológián a hallásvizsgálatra. Nagyon szuper!” (egy fiatal hölgy)
