Kuku és barátai

2025. márciusában megjelent a „Kuku és Mák kalandjai – Ismerjük meg közösen a segítőkutyák világát!” című mesekönyv!

A könyv igaz történetek alapján készült. Megismerteti a segítőkutyák és gazdáik mindennapjait, valamint bemutatja a vakvezető, hallás- és mozgássérült-segítő, gluténjelző, vércukorszintjelző és terápiás kutyák munkáját. A mesét pedig vidám rajzok teszik még szerethetőbbé.

A mesekönyv szerzője Dr. Loványi Eszter, gyógypedagógus-szociológus, aki maga is hallássérült, és saját tapasztalatait is beépítette a történetekbe. A könyvben valós szereplők és események elevenednek meg Kuku, a hallássérült-segítő kutya szemszögéből. Az illusztrációkat Simon Tibor készítette.

Minden egyes könyvvásárlással a NEO Magyar Segítőkutya Egyesületet és a segítőkutyák kiképzését lehet támogatni.

A könyv ezen a linken rendelhető meg: https://kukumesekonyv.segitokutya.net/

(A képen Tesla, a mesekönyv egyik szereplője látható a könyvvel.)

Kuku vasárnap éjjel meghalt. Ezt is olyan méltóságteljesen tette, mint életében oly sok minden mást. Mintha azt is nézte volna, hogyan tudná számunkra minél „könnyebbé” tenni a halálát.

Vasárnap az egész délutánt együtt töltöttük, végig élénk volt a szeme, jóízűen megette az ebédjét, majd lelkesen fogadott el falatokat az én vacsorámból is, utána kiballagott velem a kertbe. Mielőtt elindultunk otthonról Mákkal, elköszöntem Kukutól. Már úton voltunk, amikor szólt Édesapám, hogy forduljunk vissza, mert valami nem stimmel Kukuval, rosszul van. Így ott tudtam lenni vele az utolsó óráiban. Mellette feküdtem a földön, és még rátette a mancsát a karomra, mielőtt eszméletét vesztette. Viszonylag békésen, saját fekhelyén, családja körében ment el, előtte talán nem volt nagy fájdalma. Csak az vigasztalhatna most, hogy hosszú, tartalmas élete volt.

Köszönök mindent, amit értem tettél. Nagyon hiányzol az egész családnak! Ég Veled, Kuku!

Vajon találkozhatunk még?

U.I. Közös képünk 2013-as. A másik fotó pedig utolsó napjaiban örökítette meg Kukut.

Írta: Dr. Loványi Eszter

Bár javában tart a nyári szünet a NEO Magyar Segítőkutya Egyesületnél, a háttérben azért dolgozunk. Az adminisztratív munkából jó kiszakadni és feltöltődni segítőkutya-bemutatókon. Az elmúlt hetek egyik legemlékezetesebb programja volt, amikor gyermekotthonban élő gyerekek nyári táborában tartottunk foglalkozást, amit az Appy szervezett. A bemutató végén a résztvevők Kuku és barátai mesekönyvet, színezőt és naptárat kaptak ajándékba. Köszönjük a klassz élményt, jó volt látni a gyerekek örömét!

Kuku kilenc négy- illetve kétlábú barátja tegnap segítőkutya-bemutatót tartott a Baár-Madas Református Általános Iskolában. A program végén a gyerekek Kuku és barátai – Ismerjük meg közösen a segítőkutyák világát! című mesekönyvet kaptak ajándékba. Köszönjük a meghívást!

– Eszter, Te beolttattad magad? Miért döntöttél így? – kereste meg ezekkel a kérdésekkel az M1 Esély c. műsor riportere Loványi Esztert, a mesekönyv szerzőjét. A fő téma az oltás volt, de Kuku és Mák hallássérült-segítő kutyák, valamint a NEO Magyar Segítőkutya Közhasznú Egyesületnél munkája is szóba került. Akit érdekel a néhány perces, feliratos és jelnyelvi tolmácsolással kísért riport, ezen a linken tudja megnézni (4.45-től).

Kuku hiába nyugdíjas, még mindig nagy érdeklődés árad feléje. Noémi, a Blikk újságírója azzal kereste meg Esztert, a Kuku és barátai mesekönyv szerzőjét, hogy Kuku(!) hallássérülésével kapcsolatban szeretne vele interjút készíteni. Kuku volt a középpontban, de a beszélgetés közben kérdezett Eszterről, az egyetemi és az egyesületi munkájáról, valamint arról is, hogy a maszkviselés hogyan érinti a hallássérült embereket. Az interjúból ezen a linken található cikk kerekedett ki.

U.I. A fotó még Kuku fiatalabb korában készült, éppen jelzi Eszternek a telefoncsörgést.

Kuku az Autizmus Világnapja alkalmából kék szívet öltött magára, így gondolt az érintett ismerőseire, mint például Domosra és Risza autistasegítő kutyára, akik szintén szerepelnek a mesekönyvben.

A Metropol interjút készített Eszterrel, a mesekönyv szerzőjével. A maszkviseléssel kapcsolatos téma – hallássérült emberek szempontjából – nagyon is aktuális.

Kedvcsinálóként az alábbiakban olvasható Eszter korábbi beszámolója az interjú beszélgetésről:

„Eszter, régen annyi helyre jártatok Mákkal, mostanában pedig még a szabadtéri programok helyett is az online találkozásokat választod!” – állapította meg nemrég egy ismerősöm. A Metropol újságíróját is hasonló téma érdekelte. A szokatlan viselkedésem oka nem mindig magától értetődő, ezért bemásolok egy-egy részletet Enikőnek adott válaszomból.

„Az évek során ahhoz szoktam, hogy általában gond nélkül, önállóan tudok kommunikálni beszéd és szájról olvasás útján, most zavarnak ezek a „maszkos” helyzetek, ezért kerülöm a személyes találkozásokat. Ugyanis kellemetlenül érzem magam, amikor a legegyszerűbb szituációkban sem értem, hogy mit szeretnének mondani nekem az utcán vagy a boltban. A másik oldalon, azt sem bocsátanám meg magamnak, hogy valaki (pl. ügyintéző vagy nekem „tolmácsoló” családtag) azért fertőződne meg, mert miattam lehúzza a maszkját. Próbálom a lehető legpozitívabban megélni és felfogni ezt az időszakot: napról napra tudatosítom magamban, hogy annak kell örülnöm, hogy egyelőre mindenki egészséges a családban és a modern technikának köszönhetően már videoprogramokon keresztül beszélgethetek ismerősökkel, vehetek részt értekezleteken.”

Többek között Kukuról és Mákról is meséltem Enikőnek, akit érdekel a teljes cikk, az online verziót itt tudja elolvasni.”

Bár azt gondoltuk, hogy a kézzel írott levelek teljesen kimentek a divatból, Kuku és Mák levelet kapott! Na jó, Eszter, a mesekönyv szerzője volt a címzett, és egy hallássérült hölgy kívánt kellemes ünnepeket neki, akivel egy segítőkutya-bemutatón találkozott még nyáron. „Örülök, hogy van ilyen alapítvány, mint a NEO Magyar Segítőkutya Közhasznú Egyesület. Nagyon hálás vagyok, hogy a Hallás Társasága Alapítvány meghívta Önöket a Hali-tali táborba… Meglepődtem, hogy Mák ilyen sok információval rendelkezik. Elgondolkoztam, hogy mennyi idő, türelem kellett ahhoz, hogy ezeket a feladatokat sikeresen végre tudja hajtani. Sajnálom, hogy Kuku nem tudott eljönni, de nagyon jól esett hallani, hogy átadta a feladatokat Máknak, és éli a nyugdíjas éveit…”
Köszönjük a kedves levelet!

„Nagy köszönet az egész csapatnak a mai napért!” – így kezdődött a levél, amit tegnap este kaptak a NEO Magyar Segítőkutya Közhasznú Egyesület tagjai az ürömi József Nádor Általános Iskola tanárnőjétől. A Fogyatékossággal élő Személyek Nemzetközi Napja alkalmából interaktív, online szemléletformáló programot tartottunk segítőkutya-gazdákkal. A foglalkozáson Enikő Nórával a látássérült, Eszter a hallássérült, Ricsi pedig a mozgássérült emberek mindennapjait mutatta be. A gyerekeket megajándékoztuk Kuku és barátai mesekönyvvel, ami hamarosan megérkezik az iskola postaládájába.